24

Megan nem ment messzire. Az alagút legvégén találtam rá, ott üldögélt egy halom régi ládán, a bunker közelében. Óvatosan léptem oda. Gyanakvó pillantással fogadott. De rögtön megenyhült, visszafordult, és tovább bámulta a sötétséget. A telefonja világított.

Letelepedtem mellé a ládákra, de nem szóltam semmit. A tökéletes mondatra vártam, és – mint mindig – képtelen voltam megfogalmazni. Az a gond, hogy alapjában véve egyetértettem a Proffal, de emiatt lelkiismeret-furdalásom támadt. Nem voltam elég jól tájékozott ahhoz, hogy megjósolhassam, mi történik Új– Chicagóval vezetője meggyilkolását követően. Azt tudtam biztosan, hogy Acélszív gonosz. Nincs bíróság, hogy elítélje, de nekem jogom van igazságot szolgáltatni amiatt, amit velem és a szeretteimmel tett.

Úgyhogy csak ültem, és törtem a fejem, mit mondhatnék, amivel nem bántom meg, de mégsem hangzik idiótán. Ez nehezebb volt, mint hittem. Talán ezért mondom végül mindig azt, ami eszembe jut. Mert ha én gondolkodni kezdek, akkor soha semmi nem jut az eszembe.

– Csakugyan szörnyeteg – törte meg a csendet a lány. – Tudom, hogy az. Utálom, amikor úgy tűnik, mintha védeném. Csak azt nem tudom, hogy a meggyilkolásával jót teszünk-e az emberiségnek, amit próbálunk megvédeni.

Bólintottam. Értettem, de tényleg. Szótlanul üldögélve hallgattuk az alagútba szűrődő, távoli zajt, amit eltorzított az acélkatakombák bizarr labirintusa és akusztikája. Néha vízzubogás hallatszott, mert errefelé vezettek a város csatornái. Máskor esküdni mertem volna, hogy patkányok neszeznek, bár fel nem foghattam, miből táplálkoznak idelent. A föld is morajlott.

– Mik ők, Megan? – kérdeztem. – Gondolkoztál már ezen?

– Mármint az Idolok? – kérdezte. – Az emberek sokféle elméletet kitaláltak már.

– Tudom. De te mit gondolsz?

Nem válaszolt azonnal. Az emberek sokféle elméletet kitaláltak már, és a legtöbben örömmel fejtik ki a véleményüket. Az Idol az emberi egyedfejlődés következő állomása. Ez vagy az az istenség küldte büntetésként. Földönkívüliek. Titkos kormányzati kísérlet eredményei. Vagy kamu az egész, és szerkezetekkel színlelik a képességeiket.

A legtöbb elmélet nem állja meg a helyét a tényekkel szemben. Olyan is történt, hogy átlagemberek változtak Idollá, tehát nem földönkívüli idegenekről vagy effélékről beszélünk. Éppen elég megtörtént esetet ismerünk, ahol családtagokon mutatkoztak a jelek. A tudósok sem értik az Idolok genetikai hátterét, de tény, hogy én sem. A többségük azonban mostanra már halott, vagy nagy hatalmú Idoloknak dolgozik.

Szóval a találgatások legjava hülyeség, de ettől még ugyanúgy terjednek, és terjedni fognak ezután is.

– Azt hiszem, ez valamiféle próbatétel – sóhajtott Megan.

Homlokráncolva megkérdeztem:

– Mármint hitbeli próbatétel?

– Nem, nem a hitet teszi próbára, vagy ilyesmi. Minket. Mit tennénk mi a hatalommal. Az iszonyatos hatalommal. És mit tenne velünk a hatalom. Hogyan boldogulnánk vele.

Felszisszentem.

– Ha az Idolok hűen tükrözik, mit tennénk a hatalommal, akkor jobb, ha nem kaparintjuk meg.

A lány elhallgatott. Pár pillanat múlva fura zajra lettem figyelmes. Valaki fütyült.

Hátrafordultam, és meglepődve láttam az alagútban felénk sétáló Codyt. Egyedül, gyalog jött, tehát az ételládákat görgető eszközt a hangárban hagyta. Fegyverét a vállára vetette. Fején baseballsapka díszelgett, amelyre rá volt hímezve állítólagos skót klánjának címere. Megemelte előttünk.

– Üdv! Traccsparti? – vigyorgott, aztán a mobiljára pillantott. – Már teaidő lenne?

– Teaidő? – kérdeztem. – Sohasem láttalak teázni.

– Mert én ilyentájt halrudacskákat és egy zacskó chipset eszem. Ez amolyan brit szokás. Ti, amcsik ezt nem érthetitek.

Valamiért lenézőnek éreztem a kijelentését, de háttértudás hiányában nem firtattam tovább.

– Miért lógatjátok az orrotokat? – ült mellénk a ládára. – Mint ifjú prémvadászok az esős napokon.

Azta! Én miért nem tudok ilyen hasonlatokkal előállni?

– Összeszólalkoztam a Proffal – sóhajtott Megan.

– Már megint? Azt hittem, már lerendeztétek egymás közt. Most éppen mi volt az oka?

– Nincs kedvem kifejteni.

– Jogos, jogos – bólintott Cody, aki elővette vadászkését, és nekiállt a körmét vagdosni. – Éjforgató kimerészkedett a városba. Az emberek mindenfelől jelentik, hogy átsuhan a falakon, bűnözők barlangjaiban ólálkodik, és lecsap a kisebb Idolokra. Mindenki tűkön ül.

– Haladunk – mondtam. – Eszerint Acélszív komolyan vette a fenyegetést.

– Talán – tűnődött Cody. – Talán. Arról még nem nyilatkozott, amit a kihívásba írtunk. Éjforgató rengeteg ártatlanhoz tört be. Lehet, hogy Acélszív megneszelte, hogy valaki a bolondját járatja vele.

– Lehet, hogy meg kéne ölni Éjforgatót? – kérdeztem. – A gyengeségét már tudjuk.

– Nem rossz ötlet – bólintott Cody, miközben előhalászott egy hosszúkás, vékony tárgyat az övtáskájából. Odadobta.

– Ez mi?

– UV-s elemlámpa – kacsintott. – Sikerült rábukkannom egy boltra, ahol árultak ilyet és megfelelő izzót, amiből tettem az elemlámpába, és szereztem még párat. Jobb félni, mint megijedni, és felkészülten várni Éjforgató támadását.

– Miért, gondolod, hogy idejön?

– Előbb vagy utóbb elér az acélkatakombákig. Lehet, hogy már meg is érkezett. A védett bázis mit sem ér, ha úgy dönt, átsuhan a falakon, és megfojt minket álmunkban.

A kedélyes gondolattól kirázott a hideg.

– Végre küzdhetünk – folytatta, és elővett egy második elemlámpát, Megannek. – De attól tartok, még nem készültünk fel eléggé. Nem ismerjük Acélszív gyengeségét. Mi van, ha hajlandó kiállni Fénypont ellen?

– Tia kideríti – válaszoltam –, sok nyomra bukkant már a banki széf tartalmára vonatkozóan.

– És Tűzlény? – tudakolta Cody. – Még el sem kezdtük tervezni, vele hogy bánunk el.

Tűzlény szintén az uralkodó Főidol testőre. Megan kíváncsian rám nézett, mit válaszolok.

– Tűzlénnyel nem lesz gond – jelentettem ki.

– Ugyanezt mondtad, amikor a mézesmadzagot először húztad el előttünk. De nem említetted, miért.

– Tiával már megbeszéltük. Tűzlény nem az, akinek látszik – ebben majdnem biztos vagyok. – Gyertek, elmagyarázom!

Cody kétkedően felvonta a szemöldökét, de követett, amint visszakúsztam az alagútba. A Prof már ismerte a jegyzeteim tartalmát, bár nem biztos, hogy sikerült meggyőznöm. Tudom, hogy Tűzlényről és Éjforgatóról külön megbeszélést akar, de először arra vár, hogy Tia rájöjjön valamire, mielőtt elkapatjuk magunkat. Ha Tia nem találja ki Acélszív megölésének módját, akkor úgyis minden mindegy.

Persze, erre gondolni sem mertem. Most adjuk fel, csupán azért, mert nem ismerjük a gyenge pontját? Mintha sorshúzás lenne, ki kapja az Üzem egyetlen cukorkáját, és a melletted lévő számot húznák ki a kalapból. De amúgy mindegy, mert valaki már beosont a cukorkáért, elcsente, és senki nem kap semmit… még az enyveskezű sem, mert végül kiderül, hogy nem is volt cukorka. Vagy valami ilyesmi. Ezen a metaforán még finomítani kell.

Odavezettem Codyt az alagút felső végében lévő dobozhoz, amelyben a jegyzeteim rejlettek. Pár percig lapozgattam őket, aztán észrevettem, hogy Megan is utánunk jött. Kifürkészhetetlen arccal bámult minket.

Megtaláltam a tűzlényes mappát, odavittem az asztalhoz, és kirakosgattam néhány fotót.

– Mit tudtok Tűzlényről?

– Tűzidol – kezdte Cody a képre mutatva. A lángokból álló alak körül izzott és hullámzott a forróságtól a levegő. Az arcvonásait egyik fotó sem tudta megörökíteni, mivel áthatolhatatlan lángok alkották. Igazából minden általam mutatott fotón úgy vakított a fény, hogy teljesen eltorzította a képet.

– Közönséges Idol-képességekkel rendelkezik – csatlakozott Megan. – Lánggá válik, és szinte mindig tűz alakban mutatkozik. Tud repülni, tűzlabdát dobni, és manipulálni a meglévő lángokat. Intenzív hőmezőt hoz létre maga körül, amely képes a puskagolyót is megolvasztani. Bár lehet, hogy akkor sem tennének benne kárt, ha nem olvadnának el. Alap tűzidol portfolió.

– Túlságosan alap – jelentettem ki. – Minden Idolnak vannak furcsaságai. Nincs két ugyanolyan képesség portfolió. Legelőször ez keltette fel a gyanúmat. És íme a másik nyom. – Megkopogtattam a fotósorozatot. Mindegyik Tűzlény-kép máskor készült, általában Acélszívvel és kíséretével. Éjforgató gyakran járt küldetésben, Tűzlény viszont mindig Acélszív mellett fő-fő testőrködött.

– Látjátok?

– Mit? – kérdezte Cody.

– Ezt itt – mutattam az egyik képen a testőrök mellett álló alakra. Nyúlánk, borotvált arcú férfi, szűk öltönyben, sötétített napszemüvegben és olyan széles karimájú kalapban, amely árnyékot vetett az arcára.

Rámutattam a másik fotóra: ott volt ugyanez az ember. A harmadikon is. A negyediken is. Az arcát minden képen nehéz volt kivenni, egyik sem őrá fókuszált, a kalap meg a napszemüveg pedig takarta vonásait.

– Valahányszor Tűzlény megjelenik, ott van ez a férfi – jelentettem ki. – Gyanús. Ki ez, és mit csinál?

Megan elfintorodott.

– Mire akarsz kilyukadni?

– Figyelj! Jól nézd meg! – Volt egy öt fotóból álló sorozatom, amit pár másodperc alatt, gyors egymásutánban lőttek el. Acélszív átrepül a városon, és mögötte vonulnak talpnyalói. Néha csinál ilyet. Bár mindig úgy tesz, mintha fontos dolga lenne, gyanítom, hogy csak reprezentáció.

A kíséretében ott volt Éjforgató és Tűzlény, a földtől körülbelül három méterre. Alattuk autók kavalkádja haladt katonai konvojként. Az arcokat nem lehetett kivenni, de sejtettem, hogy a gyanús alak köztük rejtőzik.

Öt kép. Ebből négyen az Idol trió egymás mellett száll. Ám az egyiken, a sorozat közepén, Tűzlény alakja elhomályosul és átlátszóvá válik.

– Tűzlény is tud testetlen lenni, mint Éjforgató? – tippelt Cody.

– Nem – ráztam a fejem. – Tűzlény nem létezik.

Cody nagyokat pislogott.

– Hö?

– Nem létezik. Azazhogy… nem abban az értelemben, mint mi gondoljuk. Tűzlény egy végtelenül összetett és végtelenül ravasz illúzió! Gyanítom, hogy a fotókon látott öltönyös-kalapos személy a valódi Idol. Illúziókeltő. Képes a fény manipulálásával képeket alkotni. Akárcsak Csillámpor, de jóval magasabb szinten. A valódi Tűzlény és Acélszív együtt hoznak létre egy hamis Idolt. Úgy, ahogyan mi Fénypontot. A fotókon dekoncentrált pillanatnak lehetünk tanúi, amikor a valódi Idol nem figyelt az illúziójára, amitől az homályossá vált, és jóformán semmivé lett.

– Egy hamis Idol? – legyintett Megan. – Ugyan, mi értelme? Acélszívnek nincs szüksége ilyesmire.

– Acélszívnek furán jár az agya – mondtam. – Higgy nekem! Fogadjunk, hogy közeli szövetségesei után én ismerem őt a legjobban. Arrogáns, ahogyan Abraham is mondta, de paranoiás is. A legtöbb tette a hatalom megtartására irányul, arra, hogy megregulázza az embereket. Mégis váltogatja a hálótermeit. Miért teszi? Hiszen nem fog rajta semmi. Paranoiás, retteg, hogy valaki rájön a gyengeségére. Lerombolt egy egész bankot, hátha valaki megneszelte, hogyan kapott sebet.

– Azért ezt sokan megtennék – jegyezte meg Cody.

– Azért, mert az Idolok között sok a paranoiás. Gondold csak el! Micsoda pofára esés lenne az orgyilkosoknak, ha olyan Idol megölésére készülnek, aki valójában nem is létezik! Ha minden idejüket Tűzlény meggyilkolásának kitervelésével töltik, de szembesülnek egy illuzionistával! Égés!

– De mi is égünk, ha igaz, amit mondasz – tűnődött Cody. – Nehéz az illuzionistákat legyőzni. Utálom, ha már a saját szememnek sem hihetek.

– Az illuzionista Idol sem magyaráz mindent – szólt közbe Megan. – Egy csomó olyan esetről tudunk, amikor Tűzlény lövedéket olvasztott.

– Tűzlény eltüntette ezeket, mikor elérték az illúziót, aztán illuzórikus olvadt lövedékeket hullatott a földre. Később a csatlósokkal szórattak szét valódi olvadt lövedékeket, bizonyíték gyanánt. – Elővettem egy másik képpárt. – Bizonyítékom van arra, hogy ezt csinálják. Nagy rakás dokumentációt gyűjtöttem erről, Megan. Szívesen odaadom esti olvasmánynak. Tia is egyetért velem.

Újabb képeket kotortam elő.

– Itt van például ez! Fotók arról, hogy Tűzlény felgyújt egy épületet. Ezeket én magam készítettem. Látjátok, hogyan szórja a tüzet? Ha közelebbről megnézitek a következő képet, látszik, hogy másnap a falakon lévő égésnyomok nem esnek egybe a Tűzlény által kibocsátott fénycsóvákkal. A valódiakat munkások készítették az éjszaka leple alatt. Arra az éjszakára rajtuk kívül mindenkit kitiltottak a területről, úgyhogy nem tudtam őket lekapni, de a másnapi bizonyíték világos.

Megan gondterheltnek látszott.

– Mire gondolsz? – érdeklődött Cody.

– Amit mondtál, David – felelte. – Az illuzionisták nehéz esetek. Nagyon remélem, nem ilyennel állunk szemben.

– Nem hiszem, hogy nehéz eset – nyugtattam meg. – Sokszor végiggondoltam már, és a hírneve ellenére nem tűnik különösebben veszélyesnek. A nevéhez nem kapcsolódik egyértelműen haláleset sem, és csak ritkán bocsátkozik küzdelembe. Biztosan azért, mert ügyel arra, nehogy fény derüljön a kilétére. Minden adat itt van a mappában. Annyi a teendő, hogy amint Tűzlény megjelenik, az illúziókeltőt kell lelőni, ezt a férfit, és az illúziói mind eltűnnek. Nem okozhat gondot.

– Igazad lehet az illúziókat illetően – tűnődött Cody, elnézegetve a fotókat. – De az illúziókeltő személyében már nem vagyok biztos. Ha Tűzlény csakugyan olyan ravasz, miért nem válik láthatatlanná az illúzió létrehozásakor?

– Lehetséges, hogy nem tud. Nem minden illuzionista képes rá, még a legerősebbek sem mindig. – Itt elgondolkodtam egy kicsit. – De igazad van. Nem tudhatjuk biztosan, ki hozza létre a hamis Tűzlényt, de továbbra sem hiszem, hogy ő nehézséget jelentene. Csupán annyi a dolgunk, hogy ráijesztünk és csapdát állítunk, felfedve a hamis illúziót. Amikor a lebukás veszélye fenyegeti, biztosan menekülőre fogja. Azok alapján, amiket tudok róla, elég gyáva alaknak tűnik.

Cody elgondolkodva bólintott, Megan viszont megrázta a fejét.

– Szerintem nem veszed elég komolyan – mondta dühösen. – Ha Acélszív csakugyan becsapott mindenkit, Tűzlény veszélyesebb, mint gondolnánk. Valami nem tetszik nekem az egészben. Szerintem még nem állunk készen erre.

– Persze, mert te csak kifogásokat keresel, hogy lefújhassuk a küldetést… – fakadtam ki.

– Én nem ezt mondtam.

– Nem is kell, mert.

De félbeszakított az alagút bunker felőli végében mozgó alak. Tia bukkant fel poros térdű, kopott farmerben és Leszámoló-dzsekijében. Fülig ért a szája.

– Megvan!

A szívem majd kiugrott a helyéről. Mintha megrázott volna az áram!

– Acélszív gyengesége? Megvan?

– Nem – felelte, de a szeme ragyogott az örömtől. – Ami elvezet a válaszhoz. Megtaláltam.

– Mit, Tia? – toppantott Cody.

– A bank széfjét!